Az ötlet még mindig megvalósításra vár. Az élet fanyar-édes, de támogatólag mutatja, mennyire felértékelődik a természetes épületszigetelés. Rezsinket csökkenti, energia-használatunkat csökkenti, környezetterhelésünket csökkenti, miközben egészségesebb tereket hozunk létre. Lassan már a csapból is a környezettudatosság folyik, ugyanakkor kézzelfogható, cselekvő alternatívából nagyon kevés látszik. Még kevesebb olyan, ami széles körben, akár világszerte működne, természetesen, egyszerűen, kicsiben és nagyban is. A téma berögzöttségét barátaim példája is mutatja, ahol – bár évek óta zengem a kender természetes, kiváló adottságait – a “hagyományos”, könnyen elérhető anyagokkal terveznek, ha ilyen-olyan épületszigetelés felmerül.
Jó ideje vállaltam, hogy a téma körüli összefogás megteremtése a dolgom. Nagyon hiányzik a tőke, és vészjóslóan közelinek látom anyagi kereteim végét, de teszem, amíg bírom. Igenis készülök arra, hogy ha a gyermekeinkkel egyszer el kell számolni, emelt fővel mondhassam el, én beletettem, amit bírtam, hogy az otthonteremtés legyen természetesebb. Többször kiléptem korábbi munkahelyi vállalásaimból, amikor úgy éreztem, elfogyott a levegő (nem lehet az ember fából :)). Ezt végigcsinálom.
Miért éppen 50M körűli keretből látom megvalósíthatónak a projektet? Pár hete az Angyalszív Akadémia nyílt napján voltam, ahol Gábor Szilárd megmutatta saját készítésű jurtaházukat, ami kb. ennek a tizedéből készült. Tény, hogy ott nem számolták a saját idejüket, a saját forrásból gyűjtött és megdolgozott faanyagot, és Földanya is szívesen adott egy kis vályogravalót. Aztán megjött a válasz is: igen, ez a másik véglet. Ott is öt éve épül az egyik jurtaház, mert építőjének egyéb dolga is van mellette. A másik véglet a teljesen megfinanszírozott építés. Mi a közép-út szeretnénk lenni, mindkettőre lehetőséget adva, fő törekvésként az együttműködést megtartva.
Tekintve azt, hogy nem építőipari szakember vagyok (informatikus mérnök-tanár, építési rendszerek informatikája szakirányú végzettséggel), nem tudok (még) nagyon megalapozottan tartható építési költségvetést készíteni. Elsőre. De tudom, tudjuk azt az iteratív szemléletet belevinni, amivel folyamatosan javíthatjuk a hatékonyságunkat, különösen akkor, ha sokféle szakértelemmel veszünk részt a témában. Ha megosztjuk tudásunkat, akkor a legtöbb felesleges idő, költség és anyaghasználati tételt lefaragva egy nagyon letisztult keretrendszert alkothatunk – amit mindenki a maga módján tölt meg. Ennek – is – szimbóluma a kör.
Végül még egy bekezdést az anyaghasználatról. Két hete testvéremék vályogházának egyik helyiségét tapasztottuk, simítottuk újra belülről. Nagyszerű volt az utca végéről gyűjteni az agyagot, sokat nevettünk is, hogy a keramikus múltjának hála, olyan anyagot kevert egy kis mésszel és vízzel, hogy a tizenezres ökomárkák sem tudhatnak jobbat. Ez is rendben van, ahogy az is, hogy Józsi mondta, náluk nádból van sok, abból is lehetne építeni. Máshol szalmából… Ez így van rendjén! Én csak azt mondom, adjunk a kendernek egy esélyt az ő magas szén-dioxid megkötésével és oxigén-termelésével, hogy abból is lehessen a szomszédból építeni – próbálhassuk ki gyakorlatban, milyen egy kenderépület.
Építően gyógyítani környezetünket nagy lehetőség, különösen a világ legnagyobb versersenyén!