A jurta maga a világmindenség. Szabályos kör alakja leképezi a teremtett világot. Körben a kerege mindig natúr színű marad, mert az jelképezi a Földet. A tetőrudak alsó része mindig sárga színű, ahogy a Nap sugarai érintik a Földet. A felső részük mindig kék színű, ez az Ég színe. A karika vagyis tündök: maga a tündöklő Nap, mindig piros. (szöveg: Fehérnép)

Az első firka…

A szükség vezetett a kenderbetonjurta megálmodására. Elképzeléseimmel kivertem a biztosítékot V. Balázs épitésznél  és L. Attila jurtakészítő mesternél is, de hiszem, hogy maximálisan ökopozitív, a jelenlegi kockavilágunkat szeretettel körbesimogató, egyszerű és ésszerű otthont fogok építeni. És megosztom, hogy bárki felépíthesse sajátját.

Rólam

Kicsit hosszu, de osszefoglalom, hol tartok. Ketesfel eve szetesett a csaladom es az eletem uj iranyt vett. Elotte is voltak jelek, tobb valsagot ateltunk, de mint a viharban duplan lehorgonyzott hajo, egymast is teptuk. Elfaradtunk, igy en elengedve, amire kepes voltam, a pilisi Zen-templomba koltoztem, kis esztergomi kanyarral itt elek azota is. Segitem a templomot es a kozosseget, es az segit engem, hogy rendezzem vilagom es teremto ferfikent megvalositsam almaim.
Jo ideje halas vagyok, hogy meg tudtam fogalmazni, mit erzek kiteljesedesem utjanak: osszefogast kovacsolni, korepuleteket epiteni. Az osi jurta forma kassaiasan ujragondolva. Szigetelve, oko anyagokkal, hogy gyogyitsa a termeszetet maga korul. Ez lett a kenderbetonjurta. Ha Isten is ugy akarja, epiteni fogunk sok ilyet: kicsiket is, gyermekekkel, hogy az a generacio gyermekei, ahol sokan evtizedekig nyogtuk az elszallt lakashiteleket, kicsiben atelje az otthon- vagy menedekteremtest, jatekkent. Hogy gyermekeink generacioja ne jarja meg ujra ezt a keseru kanyart. Es a csaladomnak is, hogy mi is ujra megeljuk a kor egyseget.
A megvalositasban kb. egy eve elakadtam. Megfogalmaztam, kijott belolem, hogy a korforma az osszefogast erositi, es ez minden bizonnyal igy is van. Kozben szepen kirajzolodott, hogy ezt a hajtu-kanyart is be kell vennem: a megvasarolt telkemrol kiderult, ket hivatallal is harcolnom kellene talan evekig, vagy epithetnek a meredek hegyoldalra a dombteto helyett… de hat jurtanak az oldalban semmi helye… Elszallt epito-ipari arak… nem is sorolom tovabb… megerositest nyert, hogy a korformat az osszefogas erositi… de a telket elengedtem, minden energiamat tamogato, epito, hosszu tavon is ertekteremto iranyban kivanom csatornazni.
A fel vilagot probalom afele forditani (Ader Janostol Kassai Lajoson at Elon Muskig, es meg sokakat), hogy meglassa a fantaziat az ipari kenderben (ami sokak szerint a legtobb szendioxidot megkoto haszonnovenyunk), a korformaban es annak szimbolikajaban, a jurta ujragondolasaban, hogy osszefogassal epitsunk olyan koroket, amelyekben ki-ki a maga modjan, de gyogyitjuk kornyezetunket. Egyelore mindenhonnan csak a kifogasok jonnek. Beallt iparagak, szokasrendszerek, a kiserletezessel, valtoztatassal szembeni bizonytalansagok es felelmek. Ugyanakkor napi tema, halljuk a veszharangok kongatasat, hogy tultoltuk a termeszetkarosito szokasainkat, a “mindened csereld ujra, ha egyszer kiittad a javat” filozofiat. Es ez kb. szinte minden teren igy van jelenleg…
Adomany-gyujto kampanyt is inditottam, amiben erdekes felfedezes volt, hogy nemcsak a szeles koru barati kor, de meg a szukebb csalad sem tett le par vasat, hogy akar szimbolikusan mellem alljon. Csak neztem, es belso munkam alapjan tudom, hogy en vagyok ennek az okozoja. Elmondasok, visszajelzesek alapjan azt varja mindenki, hogy jojjon vissza az eszem. Alljak be valamelyik mokuskerekbe, mert hat szinte mindenki ezt csinalja, amikor dolgozik. Joapam meg is fogalmazta, hogy ezt varja. Elmondtam neki a terveim, tobbszor ugy ereztem, mellem allt, o is elhitte ideig-oraig. Egyedul Joanyam bizik bennem, bar ketsegek nyilvan ot is gyotrik. Hogy is ne, hiszen engem is, veszettul. De probalom felretenni, meghaladni, szublimalni, akarmi, csak tunjon mar el… de hat a ketseg nagy ur…
A legerzekenyebb resz az a parkapcsolati szal, ami egy gyonyoru, eleteros gyermekben mar het eve egysegben bontakozik. Es bar aldom a Not, hogy idoben szetvaltunk egymas bantasabol, ha egyutt vagyunk, es neha szerencsere tartalmasabban is igen, pillanatrol pillanatra felre kell tenni a feltoro mult beidegzodeseit es ketsegeit, hogy jelen legyek a pillanatban, es csak szeretni azt a gyermeket, akit azert szeretek a vilagon a legjobban, mert a paromat is teljes elfogadassal szerethetem benne. Tudom a feladatot is, pontosan ez a zen tanitas lenyege is. Pillanatrol pillanatra jelen lenni, es szivem minden szeretetevel es halajaval megkoszonni a Nonek azt, hogy utamra allitott. Belso utamra, hogy megtalaljam azt, amiben kiteljesedhetek. Hogy erot gyujtsek a megvalositashoz es ketsegeimet felreteve felvallaljam, hogy a korforma akkor lesz teljes, ha elobb a mi kis szuk csaladi korunk megerosodve, nehezsegeinket meghaladva ujra egysegbe fonodik. Ezt taplalom magamban. Ez az utam, magamnak valasztottam. Biznom kell magamban, almaimban, es azok tamogatottsagaban, amennyiben azok tisztak. Es kuzdeni ertuk nap mint nap.