Lassan, de biztosan bővül a kör. Érik egy havi hírlevél, amihez teszteljük az önkéntesen bővíthető térképet, amin az ipari kender termesztő és ebből építeni kívánó pöttyöket fogjuk megjeleníteni kétféle színnel, hogy ilyen formában is segítsük a felek egymásra találását és együttműködését.
Ma megérkezett az első fecske. Abban az értelemben, hogy valahogy nem jött ki belőlem, hogy konkrétan pénzt kérjek, pedig sokakkal beszélek a témáról, és nyilvánvaló, hogy forrásra vár a történet továbbfűzése. Szívügyemként segítem mások projektjeit is, tanáccsal, projektvezetéssel, kapcsolatokkal, de valahol az lenne ideális, hogy elsőként egy igényes középszintet megmutatva tudjunk sokakat inspirálni a témában: látogatható építéssel, video-dokumentációval, az érdeklődők közösséggé szervezésével, támogatásával. Ez mehetett át Ferencnek, én legalábbis így értelmeztem az első 1 EUR összegű önkéntes PayPal adomány megérkezését. (Az első tényleges adomány Alokától jött, de ő részben egy fuvart viszonozva és előzetesen egyeztetve utalt) Azért is lenne fontos a sok kicsi, mert így tudnánk jobban a köztudatban is elhelyezni a témát. Mert az látszik, hogy nagyon sok fenntartás van. És ezek egészen emberiek… A termesztőknek is megvannak a maguk gondjai, és az az alap is sokaknak triviális, hogy a “ház tégla”, ahogy azon is dobtak már rám követ érő szavakat, hogy a jurta csak úgy jurta, ahogy a nomád őseink meg tudták alkotni. Nehezen lépünk ki ezekből az alapértelmezésekből. De ha kézzelfoghatóan megmutatjuk, és szó szerint megteremtjük az építőanyagot is hozzá, akkor menni fog! Pláne, hogy ezzel gyógyítjuk a környezetünket!
A régi jó barátaim is leplezik, de értetlenül viszonyulnak hozzám, érezhető megítélésük szerint három éve nem vagyok magam. Ezzel csak azt mondom, hogy értem a viselkedést minden oldalon. A magam részéről teszem a dolgom, a fiamnak is példát mutatva, hogy kitartás nélkül nem megy. És lassan változnak dolgok, mint ahogy Ferenc példája mutatja. Hálás szívvel köszönöm!
